A változó olyan, mint egy felcímkézett doboz: adsz neki egy nevet, és beleteszel egy adatot. Az egyenlőségjel (=) az értékadás jele — nem "egyenlőt" jelent, hanem azt, hogy "a bal oldali doboz mostantól a jobb oldali értéket tartalmazza". Ha később új értéket adsz ugyanannak a változónak, a doboz tartalma egyszerűen lecserélődik.
nev = "Anna"
kor = 15
magassag = 162.5
print(nev, kor, magassag)
▶️ A kimenet
Anna 15 162.5
Minden változónak van egy típusa, amit a beletett érték határoz meg: a szöveg típusa str, az egész számé int, a tizedes törté float, az igaz/hamis értéké pedig bool. A típust a type() függvénnyel nézheted meg.
print(type(nev))
print(type(kor))
print(type(magassag))
▶️ A kimenet
<class 'str'>
<class 'int'>
<class 'float'>
Néha át kell alakítani egy értéket másik típusra — például ha egy számot szöveggel szeretnél összefűzni. Erre valók az int(), float() és str() átalakító függvények.
kor_szoveg = str(kor)
print("Koros: " + kor_szoveg)
▶️ A kimenet
Koros: 15
Van egy sokkal kényelmesebb módszer is a változók szövegbe fűzésére: az f-string. Ha az idézőjel elé egy f betűt írsz, a szövegen belül kapcsos zárójelben { } közvetlenül elhelyezhetsz változókat (sőt, akár egész kifejezéseket is) — Python automatikusan a helyükre illeszti az értéküket, és nincs szükség sem vesszőre, sem + jelre, sem str() átalakításra.
print(f"{nev} {kor} éves, és {magassag} cm magas.")
▶️ A kimenet
Anna 15 éves, és 162.5 cm magas.
Figyeld meg: a kapcsos zárójelen belül a nev, kor és magassag idézőjel nélkül szerepel, hiszen ott is a változók értékét szeretnénk látni, nem a nevüket — ugyanúgy, ahogy a print()-nél tanultad. Az f-string a gyakorlatban a legelterjedtebb módja annak, hogy szöveget és változókat összefűzzünk.
Készen állsz kipróbálni élesben? 🐾