Amikor egy képletet lemásolsz (lehúzol vagy átmásolsz) más cellákba, az Excel alapból relatív hivatkozásként kezeli a benne szereplő cellahivatkozásokat: azok automatikusan „követik” a másolás irányát. Ez legtöbbször pont ezt szeretnéd — de van, amikor egy adott cellára mindig ugyanarra kell hivatkozni, bárhova is másolod a képletet. Erre való a cellák rögzítése a $ jellel.
📊 Minta-táblázat
A = Termék · B = Nettó ár · D1 = rögzített ÁFA-kulcs (0,27)
| A | B | C | D |
| 1 | Toll | 250 | | 0,27 |
| 2 | Füzet | 480 | | |
| 3 | Radír | 150 | | |
A C1 cellába beírod: =B1*D1, hogy megkapd a toll ÁFA-tartalmát:
C167,5
Eddig rendben — de ha ezt a képletet lehúzod C2-be és C3-ba, az Excel automatikusan „elcsúsztatja” mindkét hivatkozást: C2-be =B2*D2, C3-ba =B3*D3 kerül. Csakhogy D2 és D3 üres — hiszen az ÁFA-kulcs csak egyetlen helyen, a D1 cellában szerepel! Az eredmény ezért hibásan 0 lesz a füzetnél és a radírnál is. Ez a relatív hivatkozás alapviselkedése: minden hivatkozás követi a másolás irányát.
A megoldás: rögzítsd (zárold) a D1 hivatkozást egy vagy két dollárjellel, hogy másoláskor ne mozduljon:
D1 — relatív hivatkozás: másoláskor mind az oszlop, mind a sor követi az irányt.
$D$1 — abszolút hivatkozás: az oszlop ($D) és a sor ($1) is rögzítve van, sosem változik.
$D1 — vegyes hivatkozás: csak az oszlop (D) van rögzítve, a sor követi a másolást.
D$1 — vegyes hivatkozás: csak a sor (1) van rögzítve, az oszlop követi a másolást.
Ha tehát a C1 cellába ezt írod: =B1*$D$1, majd ezt húzod le C2-be és C3-ba, a B1 rész szépen „követi” a sort (B2, majd B3 lesz belőle), miközben a $D$1 minden sorban változatlanul D1-re mutat:
C340,5
Gyorsbillentyű: nem kell kézzel begépelni a $ jeleket — ha a képlet szerkesztése közben rááll a kurzor egy hivatkozásra és lenyomod az F4 billentyűt, az Excel sorban végigforgatja a négy lehetőséget: D1 → $D$1 → D$1 → $D1 → D1.
Klasszikus példa a vegyes hivatkozásra: a szorzótábla. Az A2:A6 cellákban lefelé az 1–5 számok állnak, a B1:F1 cellákban pedig jobbra ugyanez az 1–5. Ha a B2 cellába ezt írod: =$A2*B$1, majd ezt a képletet egyszerre húzod jobbra és lefelé az egész táblára, mindenhol a helyes szorzat jelenik meg:
📊 SzorzótáblaB2 képlete: =$A2*B$1
| A | B | C | D | E | F |
| 1 | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |
| 2 | 1 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |
| 3 | 2 | 2 | 4 | 6 | 8 | 10 |
| 4 | 3 | 3 | 6 | 9 | 12 | 15 |
Itt a $A2 azt jelenti, hogy jobbra húzva mindig az A oszlopban marad (a sor szám viszont követi), a B$1 pedig azt, hogy lefelé húzva mindig az 1. sorban marad (az oszlopbetű viszont követi) — így minden cellába a saját sorának és oszlopának szorzata kerül.
Készen állsz kipróbálni élesben? 🐾